Popper Alexandra

Please scroll down for English version

Magánemberként:

Mindig is szerettem új embereket megismerni, majd elnyerni a bizalmukat. Mély beszélgetéseket folytatni velük olyan témákról, melyekről a hétköznapokban sosem esik szó. Elfogadó, empatikus hozzáállásommal igyekszem megteremteni azt a légkört, melyben a nehéz szavak is kimondhatóvá válnak. Ezek az alkalmak töltenek fel igazán. Legyen szó családi, baráti, szakmai vagy segítő beszélgetésekről, találkozásokról, úgy érzem ott a helyem. Szeretek tartozni emberekhez, csoportokhoz, közösségekhez. Lételemem a kapcsolódás.

Kíváncsi ember vagyok, imádok utazni, főként fejlődő országokba. Megismerni a helyi kultúrát, az ott élő emberek napi szokásait, megkóstolni a főztjüket, meglátogatni a számukra jelentős helyszíneket. Mindig elgondolkodom ilyenkor azon, hogy mi is az igazán fontos az életben? Páromnak köszönhetően megértettem mit jelent az, hogy „az élet a komfortzónán kívül kezdődik”. Legyen szó egy nehéz túráról, búvárkodásról… lényeg a nyitottság az előttünk álló kalandokra. Legyenek azok jók/rosszak, csak az számít, hogy együtt élhessük át őket. A boldogságot és a nehézséget legyen kivel megosztanunk. Mert együtt minden könnyebb… vagy mégsem?

Párkapcsolatban, házasságban élve rengeteg nehézség jön szembe velünk, és olykor bizony beletörik a bicskánk egy-egy problémába. Nem használnak az atyai jó tanácsok, és a baráti beszélgetések sem hoznak eredményt. Ilyenkor szeretek ott lenni, meghallgatni, segíteni és támogatni a velem szemben ülő párokat abban, hogy újra azt érezhessék: „együtt minden könnyebb”.

Szakemberként:

20 évesen vágtam bele egy mélyebb önismereti munkába és a segítő szakmák elsajátításába. Azóta folyamatosan képzem magam, vagy éppen egy önismereti csoportban veszek részt. Szociálpedagógusként végeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, majd a Magyar Családterápiás Egyesületnél kezdtem meg a tanulmányaimat. Jelenleg a szupervíziós fázisban tartok, mint képzésben levő családterapeuta.

A szociálpedagógus képzés alatt lehetőségem volt belelátni és megtapasztalni a családsegítőkben, gyermekotthonokban, gyermekpszichiátrián és a korházban végzett segítő munka szépségét és nehézségeit. Sok szakmával ismerkedtem meg, de mindvégig a családterápia maradt a kedvencem. Szakdolgozatomat a gyermekcentrikus válásról írtam, melyben többek között az Y generáció attitűdjét vizsgáltam. Saját bőrömön ugyan nem tapasztaltam meg a válást sem gyermeki, sem szülői oldalról, de több családtagom érintett ebben a kérdésben. Engem a gyermekek lelki sérülésének megelőzése szempontjából érdekel ez a téma. Úgy gondolom, hogy sikerült a gyakorlatban is használható kapaszkodókat összegyűjtenem ahhoz, hogy a válófélben lévő szülőket támogatni tudjam a gyermek(ek) érdekeinek figyelembevétele mellett.

Érdeklődésem középpontjában a betegségek lelki okai, transzgenerációs örökségek és bizonyos tünetek hátterében meghúzódó családi diszfunkciók megoldási lehetőségei állnak. Szívügyem a szociális segítés, ahova adománygyűjtés / adományozás kapcsán vissza-visszatérek.

---

English version

As an individual:

I have always loved meeting new people and gaining their trust, to have deep conversations with them about topics that are never discussed in everyday life. With my accepting, empathetic attitude, I try to create an atmosphere in which even difficult words can be spoken. These occasions really fill me up. I like to belong to people, groups and communities. I derive strength from connection.

I am a curious person, I love to travel, especially to developing countries, to get to know the local culture, the daily habits of the people living there, to taste the local dishes, to visit places that are important for them. I always wonder what is really important in life. Thanks to my partner, I understood what „life begins outside the comfort zone” means. Whether it’s a difficult hike or diving, the key is to be open to the adventures ahead. Even they are good or bad, the only thing that matters is that we can experience them together. To have someone to share happiness and difficulty with. Because everything is easier together… or isn’t it?

Living in a relationship or marriage, we face a lot of difficulties and sometimes we get stuck in a problem. Sometimes good advice from fathers is of no use and friendly conversations do not bring results either. At such times, I like to be there, listen, help and support the couples sitting across from me, so that they can feel again: „everything is easier together”.

As a professional: