Dánics Izabella

Magánemberként

Kárpátalján születtem egy kis faluban, büszke vagyok a gyökereimre. A kisebbségi lét megtanított értékelni a jó dolgokat, elválasztani az értékest az értéktelentől. 2015-től élek Magyarországon, jelenleg Budapest belvárosában, nagyon szeretem a nyüzsgést, ami körülvesz. Számomra az emberi kapcsolatok a legfontosabbak az életben. Igyekszem minőségi időt szánni azokra az emberekre, akik fontosak számomra. Szeretem a kihívásokat és szeretek új dolgokat kipróbálni.

Ha azt látom, hogy teljesen elfogadsz, akkor és csak akkor tudom neked kimutatni legszeretőbb, legkreatívabb és legsebezhetőbb énemet.” írta Carl Rogers – efféle elfogadásra törekszem önmagam és mások felé is. Őszintén hiszem, hogy a feltétel nélküli elfogadás olyan a léleknek, mint a testnek a C vitamin: a nehezebb időszakokban nagy mennyiségben van rá szükségünk, segít új erőre kapni.

Állatbarát vagyok, van két puli kutyám. A mérhetetlen szeretet és hűség mellett a napi rutin is nagyon fontos, amit elsősorban ők nyújtanak. Történhet bármi a nap folyamán, a reggeli és esti séta fix, ekkor a létezés öröme kézzelfoghatóvá válik. A parkban boldogan rohangáló kutyákkal sétálni nap mint nap, feltöltődést jelent számomra. Sokat tanulok tőlük: a kis dolgok örömét, a következetességet, felelősséget, kitartást. Szívesen vállalok állatasszisztált terápiát, hiszen tudom, hogy van, akinek könnyebb kapcsolatot teremteni az állatokkal, mint az emberekkel.

Szakemberként

Felsőfokú tanulmányaimat Kárpátalján kezdtem, édesanyám nyomdokaiba lépve pedagógusnak tanultam a Munkácsi Állami Egyetemen, majd a mesterképzést a Kijevi M.P. Drahománov Nemzetközi Pedagógiai Egyetemen végeztem el. Egyik munkahelyemen felajánlották, hogy képződjem mentálhigiénés irányba. Akkor még a szó jelentését sem értettem, de belevágtam. Később kiderült, hogy ez volt életem egyik legjobb döntése. Mentálhigiénés tanulmányaim első felében Angliában éltem, ingáztam az egyetem és a munkahelyem, Budapest és London között. Miután “beleszerettem” ebbe a szemléletbe, Budapestre költöztem és tovább tanultam Szocio- és művészetterápiás csoportvezető végzettséget szereztem. Majd a SOTE mesterképzésen elvégeztem a Mentálhigiénés Családtudományi és Családterápiás szakember szakot. Munkám során a holisztikus emberképen alapuló mentálhigiénés szemlélet a meghatározó. Lelki egészség = testi, szellemi, lelki és szociális jólét. Amikor ügyfelekkel dolgozom nem csak egy adott problémára figyelek, hanem az egész embere. Mindarra, amit a személy hoz és működtet a családjában vagy a párkapcsolatában.

Többféle segítő szerepben tevékenykedem:

Mentálhigiénés segítő beszélgetés

Pár- és családterápia

Művészetterápiás csoport

Gyászcsoport

Önsegítő csoport párkapcsolati erőszak áldozatainak

A pár- és családterápia azért áll nagyon közel hozzám, mert ebben a szemléletben a családdal, mint rendszerrel foglalkozunk és a változás mindenkit érint, aki a rendszer tagja. A terápiában megélt jelenlétem mottója: ”ami egy kapcsolatban romlott el, az egy másik kapcsolatban tud meggyógyulni” (Carl Whiteker)  Mindig megtiszteltetés számomra, ha egy pár vagy család megbízik bennem és beenged a saját nehézségeibe és örömeibe. Újra és újra rácsodálkozom a változásokra és a fejlődésre ez hatalmas nagy öröm számomra. Nehezen tudok nemesebb életfeladatot elképzelni magamnak, minthogy az emberi kapcsolatokkal és a lélek dolgaival foglalkozzam.

A “boldogan éltek míg meg nem haltak” – nem megy munka nélkül. A körülöttünk lévő világ és saját belső világunk is gyakran késztet minket változásra vagy épp krízisbe kerülünk. A jó hír, hogy az emberi kapcsolatokban, de főleg a családban mindig van újrakezdés. A krízisek magukban hordozzák a fejlődés lehetőségét. Hiszem, hogy a pár- és családterápiában már a kereteknek is gyógyító hatásuk van, a kliensek és terapeuták között megélt kapcsolat egy újfajta kapcsolódási minta lehet, ami segít átstruktúrálni a párkapcsolatot, a családon belüli határokat és szerepeket.

Kérdése van?
Kérjen időpontot most!
Tovább a kapcsolatokhoz >>