Gúzsba kötő nemi előítéletek

“Mint szociálpszichológus, előítéletkutató és genderdiskuráló sokszor úgy érzem, a gendertémában megragadunk a nőket érintő előítéleteknél. Pedig a nemi előítéletek egy integrált rendszer részei, ami a férfiakat és nőket is sújtja, így akik elfogadóbb és egyenlőbb társadalmat szeretnének, azoknak a probléma egészét kell figyelembe venniük. (Előre bocsátom, hogy nem fogok rátérni filozófiai vagy szociológiai genderelméletekre, nem említem se Foucault-t, se Butlert, mert ez nem az én területem, mások jobban tudják képviselni. Helyette pszichológiai empirikus kutatásokra alapozva fejtem ki a személyes meglátásom.)” – Szekeres Hanna cikke

Tovább

Történet a magyar pszichiátria sötét múltjából

A pszichiáternő, aki a Nagy Imre-perben vesztette el a fiát

“Zsidó, nő és pszichoanalitikus – a huszadik század eleji „holnaplányok” hátránnyal indultak a magánéletükben és pályájukon is: ugyanakkor a pszichoanalízis mint új tudomány és szakma nyitott és befogadó volt feléjük. A babaszobát maguk mögött hagyó, koruktól, kortársnőiktől előreszaladó nők szellemi, alkotó emberként és társként tekintettek magukra, jelen voltak a huszadik század első évtizedeinek izgalmas budapesti történéseiben. Hajdu Lilly sorsán keresztül mutatjuk be őket.”

Tovább

Eltűnt apák – elveszett fiúk

Ismerősi körünket áttekintve könnyen eszünkbe juthat olyan férfi, aki küszködik életével. Nem találja a fonalat a párkapcsolataiban, munkájával nem jut dűlőre, szexuálisan sikertelen. Érzelmileg hullámzó, kevés barátja van, esetleg elmerül a kockázatos viselkedésekben. Rengeteg pszichológiai elmélet és kutatás hangsúlyozza az anyai nevelés óriási szerepét – de mi a helyzet az apákkal?

Tovább

Az ismertség ára

A napokban ismét sokakat megrengetett a hír, hogy az egyik legsikeresebb DJ 28 évesen meghalt. Fiatal volt, sikeres, megvalósította álmát és néhány év alatt mesés vagyont szerzett kitartó munkájával. Minden évben találkozunk ilyen történetekkel, ezért felmerül a kérdés, hogy az emberi elme fel van-e készülve akkora terhelésre, amit a legtöbb ember évtizedek alatt (sem) él meg?

Tovább

Amikor belebújok a tűsarkúmba, úgy érzem, enyém a világ!

“Attila 40 éves, rendszerető, precíz, hihetetlenül tájékozott ember. Aktívan kiveszi a részét általános iskolás fia neveléséből, kedves, odafigyel másokra. Mérnökként dolgozik, adót fizet, a társadalom hasznos tagja. Olyan, mint bármelyik férfi a környezetünkben. Azzal a kivétellel, hogy transzvesztita. Több mint húsz éve időről időre női ruhába bújik, hogy parókában, igéző sminkkel, speciális mellprotézissel és alakformálókkal, magassarkúban juttassa kifejezésre másik énjét, Zsanettet. Őt az átlagos hétköznapoktól egy színpadi szereplésig követhettük. Tanúi lehettünk átalakulásának, megismerhettük hogyan gondolkodik családról, toleranciáról és bepillantást nyerhettünk abba, milyen ma Magyarországon transzvesztitának lenni.

Tovább

A válás leggyakoribb forgatókönyve

“Ma Magyarországon évente húszezer körüli válás van. A válásokat az esetek többségében a nők kezdeményezik. Pedig a nőknek nem kevésbé fontos a házasság, mint a férfiaknak. Sőt. Gyakran a nők azok, akik kislány koruktól az esküvőről álmodoznak, és szintén ők azok, akik erősebb gazdasági függésben vannak a házastársuktól – persze mindez alól van kivétel. Akkor miért a nők akarnak válni? A párterapeuta szerint a házasságok egy tipikus forgatókönyvet követve jutnak el a feleség válási szándékához.

Tovább