Üdvözöljük a PárBajok pszichológiai magánrendelő oldalán!

Fiatalok vagyunk, lelkiismeretesek és lendületesek. Családban élünk, feleségek és anyák vagyunk. Tudjuk milyen egy házasság. Megtapasztaltuk és tapasztaljuk örömeit és nehézségeit egyaránt. Tudjuk milyen egy kisgyermekes család élete, vagy milyen problémákkal küzdenek a fiatal házasok, esetleg azok, akik már hosszú évek óta kapcsolatban élnek. Mi is harcoltunk, mi is hibákat követtünk el, mi is tévedtünk. És sokat tanultunk. Mind az élettől, mind az egyetemen eltöltött éveink alatt.

Hiszünk egy olyan interkatív párterápiában, ahol mi is aktív résztvevői vagyunk a folyamatnak. Tudjuk milyen fontos a párok és az egyének életében a visszajelzés a terapeuták részéről, hiszen nehéz életszakaszban keresnek fel minket. Hiszünk a párbeszédben, melyben mindenki időt, teret és szabadságot kap.

Elkötelezett szurkolói vagyunk azon Párjainknak, akik rendezni szeretnék kapcsolatukat és igyekszünk minden olyan Párunknak segíteni tisztán látni, akik bizonytalanok a folytatásban.

Hiszünk abban, hogy aki egyedül jön el hozzánk, már megtette az első fontos lépést a változni akarás útján, és emiatt felnézünk rá. Akiknek fontos saját lelki egészségük, rendkívül igényes és magukra sokat adó emberek, hiszen miért kellene szégyelni egy olyan problémát, ahol genetikai hajlam vagy környezeti trauma áll a háttérben. Egyaránt fontos számukra a lelki- illetve a testi egészségük, hiszen rájöttek, hogy e kettő közé nem lehet éles határvonalat húzni és elkülöníteni egymástól őket. Önmagunk megértése és tisztán látása tud hozzásegíteni minket a teljesebb és boldogabb élethez.

Részletes bemutatkozást szakembereinkről a Rólunk menüpont alatt olvashat.

Forduljon hozzánk bizalommal és kérjen időpontot, mert segítségére tudunk lenni! 

0670/70-23-607

Bejelentkezéskor törekszünk a mihamarabbi időpont megajánlásra, hogy ne kelljen több hétig várnia.

Nálunk FOGLALHAT ONLINE is időpontot! Kattintson IDE!
Tovább az elérhetőségeinkhez >>

A csendes tragédia, amiről senki sem beszél, pedig a mi gyerekeinket is érinti!

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.

Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!

A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:

  • minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,
  • a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,
  • a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,
  • a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.

Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?

– Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.

– Rossz válasz, hogy hát, így születtek.

– Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.

Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. Tovább

Müller Péter: “Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen”

Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen, és alkalmatlan rá, hogy egy férfi hazataláljon benne.

Az egót nem negatív értelemben értem, de mindenképpen úgy, mint az alázatra és odaadásra való képtelenséget. Az ilyen nő nem „okuszán” (Japánul a feleséget „okuszán”-nak hívják. Az otthon szívét jelenti, a férfi legbensőbb titkainak tudóját és őrzőjét.) Az „Érted élek” titkos tudata és érzése ott kell, hogy legyen minden jó feleség lelkében! Akkor is, ha sorshivatása önmagáról szól, s elfoglaltsága elemészti minden idejét. Akkor is, ha nem talál senki méltót arra, hogy odaadja magát, és egész életében csak keres, keres, de nem talál senkit. Sok remek és csodálatos nőről éreztem már, hogy minden becsülésem, sőt szerelmem ellenére élni nem tudnék vele. És magamon mérem le, a saját érzéseimen, hogy mások is így lehettek vele. Azért van egyedül…

Forrás: life.hu

Müller Péter: “Nő nélkül mi, férfiak, hajléktalanok vagyunk”

Nő nélkül mi, férfiak, hajléktalanok vagyunk. Manapság megtanulunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.

Szándékosan mondom így, mint egy önvallomást. Ezt mi, férfiak, mindannyian tudjuk. Japánul a feleséget úgy hívják: „okuszán”. Ez az otthon szívét, középpontját jelenti, a férfi legbensőbb titkainak tudóját és őrzőjét. Nincs olyan jó barát, aki ezt ismerné, vagy aki ezt megteremthetné. Magányos férfi csak lakik valahol, kastélyban, villában vagy tanyán, mindegy.

Hiába tud sütni, főzni, mosni, vasalni, befőzni és takarítani. Valaki hiányzik az életéből. Ezt mindenki azonnal érzi, aki egy magányos férfi lakásába belép. Akkor is, ha most hagyták el, akkor is, ha régen, akkor is, ha sohase volt senkije. Valaki hiányzik innen!

Forrás: life.hu

Döntés kérdése!

Rengeteg nő és férfi panaszkodik a szexuális életükben jelentkező hiányokról. Vannak férfiak, akik keveslik együttléteik számát, és vannak nők, akik úgy érzik párjuk nem tudja megtalálni a hozzájuk vezető utat. Nem találják a közös hangot, nem tudnak egymásnak örömet szerezni. A nő nem érti mit mond a férfi és a férfi nem érti mit mond a nő. Az évek múlásával szép lassan elkezdenek távolodni egymástól, esetleg máshol keresni boldogságukat.

Pedig ha odafigyelnének és meghallanák mit mond a másik megértenék ki hol “hibázik”. Persze a “kapok”, sosem jön az “adok” nélkül. Eleinte semmi sem jön természetesen, mindenre rá kell hangolódni, amihez nélkülözhetetlen a kitartás. Tovább

És mi ebből a mi jutalmunk?

A közös tevékenységek egyik előnye, hogy emlékezetünkben elraktározódnak, s gondolatban újra és újra visszatérhetünk hozzájuk. Életre szóló élményt jelenthet egy hajnali tengerparti séta. Szívesen gondolunk vissza a közös síelésekre, a vidámparki mulatságra, a koncertekre, a katedrálisokra, és arra, amikor biciklizés közben megálltunk egy szép vízesés alatt. Ezek a szeretet emlékei, különösen annak, akinek a “minőségi idő” a szeretetnyelve.

De kinek van erre ideje a munkahelyi és egyéb kötelezettségek mellett? Mindenkinek, aki az ebédre és vacsorára tud időt szakítani. Hiszen éppolyan fontos az egészséges házassághoz, mint az étkezések a testi egészséghez. Nehéz megoldani? Gondos tervezést igényel? Természetesen. Azt jelenti, hogy fel kell áldoznunk bizonyos egyéni kedvtelésünket? Meglehet. Azzal jár, hogy olyan dolgokban is részt veszünk, ami számunkra nem különösebben vonzó? Előfordulhat. Megéri? Kétségtelenül. És mi a jutalmunk? Az öröm, hogy társunk érzi a szeretetünket, mert megtanultuk ezt az ő szeretetnyelvén kifejezni.

(Részlet Gary Chapman Egymásra hangolva c. könyvéből)

Vállalj felelősséget a hozzáállásodért!

“Úgy 4-5 éve lehettünk házasok a feleségemmel, Margarettel, amikor elmentünk egy lelkipásztorok számára rendezett konferenciára, ahol meghívott előadóként szerepeltem. Margaret is elfogadott egy felkérést, hogy tartson egy kiscsoportos interaktív előadást feleségek számára. Margaretnek a nyílvános felszólalás nem akkora szenvedélye, mint nekem, jó munkát végez ugyan, de korántsem élvezi annyira. Szerettem volna támogatást nyújtani neki, úgyhogy részt vettem az előadásán. A hallgatói kérdések feltevésekor egy nő felállt, és megkérdezte:

– Boldoggá tesz téged John?

Be kell vallanom, már alig vártam Margaret válaszát. Figyelmes férj vagyok, és mélységesem szeretem a feleségemet. Vajon miféle dícséretekkel fog elhalmozni? Tovább

Baj van a gyerekekkel, megkongatta a vészharangot egy óvodai orvosnő

Több szakember is figyelmeztet.

Ugrásszerűen megnőtt az elmúlt öt évben azoknak a két-három éves gyermekeknek a száma Franciaországban, akik a tabletek és okostelefonok intenzív használata miatt viselkedészavarokkal küzdenek. Erre figyelmeztet több francia szakember, akik országos megelőzési programot sürgetnek.

A vészharangot egy, a gyermekek védelmére szakosodott, elsősorban Párizs környéki óvodákban dolgozó orvosnő kongatta meg, aki saját tapasztalata alapján azt állítja, körzetében az elmúlt öt évben hatszorosára nőtt azoknak a két-három éves gyermekeknek a száma, akiken komoly viselkedés- vagy figyelemzavar mutatkozik az óvodákban és iskolákban, esetleg jelentős beilleszkedési problémákkal küzdenek.

Anne-Lise Ducanda az egyes esetek összehasonlítását követően jutott arra a következtetésre, hogy ezeket a zavarokat a képernyők túlzott használata okozza. Az általa megvizsgált gyermekek napi hat órát is eltöltenek egy-egy tablet vagy okostelefon előtt, és van olyan csemete, aki nem képes ugyan sem beszélni, sem néhány játékkockát egymásra rakni, de tabletjére le tudja tölteni az aktuális videójátékot.

A helyzet súlyosságának illusztrálására Anne-Lise Ducanda egy kisfiú esetét mesélte el, aki 18 hónapos korában kapta ajándékba az első tabletjét, és aki egy idő után e kütyü nélkül otthon sem enni, sem elaludni nem volt hajlandó.

A szülők eleinte még büszkék is voltak csemetéjükre, hiszen az általa nézett videóknak köszönhetően néhány angol szót is megtanult, a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, amikor másfél évvel később iskolába ment.

A tanítók szerint a három éves kisfiú teljesen aszociálisan viselkedett, nem válaszolt a neki föltett kérdésekre, gyakran üresen bámult maga elé, képtelen volt egy helyben maradni és semmilyen tevékenységben sem volt hajlandó részt venni. Más gyermekeknél gyakori dühkitörésekről számolnak be a pedagógusok, egy logopédus pedig azt állítja, egyre több olyan hároméves, rendszeresen tabletező gyermekkel találkozik, akiknek a szókincse elképesztően kicsi, olykor alig tizenöt szóból áll.

Új “cumi”

Anne-Lise Ducanda szerint a tabletek és az okostelefonok újfajta „cumikként” működnek, amelyekkel a gyermekek csendben maradnak, nem zavarják a felnőtteket, ám ez a jelenség passzív, megfogalmazása szerint képernyő-gyermekeket” eredményez. Az orvosnő szerint a túlzott képernyőzés autista típusú magatartásokhoz vezet, és ezt az orvosok egyre gyakrabban tekintik valóságos autizmusnak.

Az egyre szélesebb rétegeket érintő jelenség miatt aggódó szakértők, pedagógusok nemrég aláírásgyűjtésbe kezdtek, el akarják érni ugyanis, hogy Emanuel Macron újonnan megválasztott államfő indítson országos figyelemfelkeltő kampányt az ügyben.

A probléma kapcsán többen egy, néhány éve az amerikai sajtóban megjelent és a francia média által is felkapott cikkre emlékeztetnek. Ebből a nagyközönség megtudhatta, hogy az amerikai Szilícium-völgy legsikeresebb cégeinek vezetői vasszigorral tiltják el gyermekeiket a tabletek, az okostelefonok, és általában mindenféle képernyő használatától, és előszeretettel járatják őket alternatív, például Waldorf iskolákba.

Hogy miért? A Google, az Apple, a Twitter, a Yahoo vagy az E-Bay vezetői, fejlesztői, mérnökei tapasztalatból tudják: e masinák használata károsítja a gyermekek kreativitását, gyengíti összpontosításukat és akadályozza őket a társas érintkezésben.

Forrás: InfoRádió / S. Ráduly János (Franciaroszág)

Olyan nincs, hogy boldog szingli! – Dr. Bagdy Emőke előadása

Mint a jin és a jang

Biológiailag is merőben más a két nem, ehhez kétség sem fér. Nemcsak a szemet szúró testi adottságokban különbözünk, hanem az agyunk is máshogy működik, ugyanis a nőknél a jobb, míg a férfiaknál a bal agyfélteke a domináns. Ezért míg a férfi racionálisan gondolkozik, keveset beszélt az érzelmeiről, és a családban a védelmező, óvó szerep az övé, addig a nő csacsog, érzelemgazdag, és ő a családi melegség, a nyugalom és biztonságérzet fenntartója. Ezt bizonyítja az alábbi, sokat hallott párbeszéd is:

Nő: Legalább kedveskedhetnél egy kicsit, átölelhetnél, vagy mondhatnád, hogy szeretsz!

Férfi: De hát az egész fizetésem hazaadom nektek, hogyan bizonyítsam jobban, hogy szeretlek? Tovább

Az 5 legsúlyosabb gyermeknevelési hiba, amit egyre több szülő elkövet

Vajon jót tesz-e gyermekeinknek a ma oly divatos szabadelvű gyermeknevelés? Miért nem mernek a mai szülők szigorúak lenni? 5 hiba, amit a mai modern szülők elkövetnek. 

Az ismert amerikai hírportál, a Huffington Post nemrégiben egy meglehetősen érdekes írást közölt arról, hogy miért nem érnek célt a modernkori szülői gyermeknevelési elképzelések. A gyermeknevelés buktatóiról szóló cikket az internet közönsége különösen nagy érdeklődéssel fogadta – nem véletlenül, hiszen a cikk valóban elgondolkodtató megállapításokat tartalmaz.

Az külföldi tükör valóban reális képet fest elénk, vagy túlzásról van szó? Vajon érvényesek ezek a megállapítások ránk, kisgyereküket nevelő magyar szülőkre is? Válságban lenne a modern gyermeknevelés? Tovább