A Párkapcsolatban Élők Munkahelyi Hűtlensége

Írta: Molnár-Péczely Olga

Magyar Andrológia 20. évfolyam, 43-50.

ÖSSZEFOGLALÁS

Ma már a munkahelyi szerelem virágkorát éli. A 21. század asszonyai, ahogy férfijai is, életük jelentős részét a munkahelyükön töltik, így nem meglepő, hogy az itt kötött ismeretségek olykor szerelemmé alakulnak. Mindig is sokan voltak azok, akik párjukat a munkahelyen találták meg, ám a munkahelyi románc végkimenetele nem mindig “happy end”. Bármilyen helyzetben is alakulnak ki, és bárhová is vezetnek, mindig kényes helyzetet teremtenek.

Jelen tanulmányban a párkapcsolatban élők munkahelyi hűtlenségét vizsgálom. Kitekintettem a hűtlenség formáira, a történetiségre és más összefüggésekre is, hiszen bonyolult és összetett folyamatok eredményezték azt a szabadosságot, mely jelentős változást hozott a párkapcsolatok terén.

Kutatómunkám meghatározó részét képezi egy 75 ember bevonásával készített felmérés. A statisztika jó pár esetben meglepő eredményeket hozott, melyek társadalmunk (ál)szemérmességét és őszintétlenségét mutatták.

KULCSSZAVAK

hűtlenség, nő, férfi, munkahely, megcsalás, kolléga, vonzalom, kapcsolati problémák

SUMMARY

Love life at work has been fourishing recently. The women and men of the 21st century spend a significant part of their lives at their workplaces, not suprisingly, the connection they make with other people sometimes turn into love. There have always been a lot of people who found their couples at their workplace, however the romance does not always have a happy ending – regardless of how they are formed and where they lead, they always create a delicate situation.

I am analysing the disloyalty of people living in a relationship in my present study. I have looked at different forms of unfaithfullness, its happenings and correlations, since it results from difficult and complex processes, which bring about a significant change in the relationships.

My research includes a survey involving 75 people. The statistics revealed suprising results in several cases, showing (simulated) shyness and dishonesty of our society.

KEYWORDS

unfaithfulness, man, woman, workplace, cheating, colleague, propensity, relationship problems

BEVEZETÉS

Az elmúlt évtizedek jelentős társadalmi átrendeződéséhez, – mely által a női nem szerepe meglehetősen átalakult, mondhatni újrafogalmazódott – olyan történelmi folyamatok voltak szükségesek, mint például a szüfrazsett mozgalmak. Míg a 18. és 19. században az iskolák kapui zárva voltak előttük – ami miatt magasabb szintű szellemi képességeket igénylő feladatokat nem láthattak el – addig a későbbi korokban egyre inkább nőtt a nők gazdasági aktivitása. Kinyíltak előttük a hatalom és a befolyás kapui, ami által keményebbé váltak otthon, elfelejtették női szerepüket, elvesztették lágyságukat.

A hűség és a hűtlenség fogalomkörének és témakörének vizsgálatakor könnyen el lehet tévedni a téma gazdagsága miatt. Gyakran érezhetjük magunkat bizonytalanságban, hogy eldöntsük mi a helyes álláspont az okok és az okozatok terén. Talán érdemes abból kiindulni, hogy mi tekinthető ”természetesnek”, a hűség vagy a hűtlenség? Vizsgálódásaim során, eljutottam odáig, hogy inkább a hűtlenség tekinthető alaphelyzetnek, mint a hűség és ennek megvan az egyszerű magyarázata is. Az ember az állatvilágból emelkedett ki, egy különös és csodálatos fejlődési folyamat eredményeként. Az embernek – akkor talán még nem is lehetett embernek nevezni – bizonyára hasonló életvitele volt, mint a természet más élőlényeinek. Akkoriban sem hűségről, sem hűtlenségről nem lehetett beszélni. A fajfenntartás ösztönei működtek. A tartós kapcsolatokat semmi sem igényelte, így azok, ha egyik másik élőlénynél ki is alakultak, bizonyára nem volt jellemző. Ezt láthatjuk az élővilág mai fajainál is. A hűség szüksége az emberré válás folyamatában jelenhetett meg. A lassan-lassan kialakuló társadalom teremtette meg a tartós kapcsolat igényét, ami elvezetett a hűség fogalmának kialakulásához. A legkisebb közösségi egység, a család, a hűség hordozója lett. Amikor létrejött a hűséges életmód, ezzel egy időben kialakulhatott a hűtlenkedő életvitel is, hiszen ahogy tapasztaljuk, aminek a lehetősége adott, az előbb-utóbb be is fog következni. Mégis azt kell mondani, hogy a hűség alapú család az alapja a kialakuló és tudatára ébredő emberi társadalomnak. És ez így van mind a mai napig. A 19. században születtek olyan gondolatok, hogy a pénz és tőke érdekeltségű kapitalista fejlődés egyszer majd megrengeti a családba vetett hitet, de mondhatjuk azt is, hogy a hűségbe vetett hitet. Most, mintha itt tartanánk. És ha ez így van, akkor a hűség haldoklik, a hűtlenség pedig életre kel, úgy, ahogy ez a kezdet kezdetén volt.

CÉLKITŰZÉS

A mai felfogás azt sugallja, nem kell feltétlenül okot keresnünk a megcsalás hátterében, én mégis azt szeretném igazolni, hogy nem csupán unalom, hanem jelentős kapcsolati problémák eredményezik. Célom, hogy igazolást nyerjek hipotézisemre, miszerint az ilyen típusú hűtlenségek akkor történnek meg, ha a párok kapcsolatában erős hiány jelentkezik.

HŰTLENSÉG – női és férfi szemmel

Napjaink mozgatórugóját, a hűtlenséget, fogalmi és tartalmi kibontásakor két nagy csoportra kell szedni, melyet egyetlen szó választ el egymástól: az érzelem.

Számos dokumentáció tanúskodik arról, hogy míg a férfiak képesek pusztán örömszerzés céljából más asszonyok, nők karjaiba sodródni, addig a nőket egyetlen dolog vezérel, az érzelmek. Különbözőségüknek nem csak pszichológiai, hanem biológiai okai is vannak, ugyanis agyuk az evolúció során máshogyan fejlődött. Míg a férfinak vadásznia, felderítenie, harcolnia kellett, addig a nő gyűjtögetett, védelmet és biztonságot nyújtott a gyermekeknek, az időseknek és a csoport többi tagjának. Mára (sajnos) megváltoztak a szerepek, elmosódtak a határok, azonban a biológiai, illetve pszichológiai különbségek megmaradtak.

A női lélek számára a harmónia és biztonság kettőse a legfontosabb, és mikor ez megbomlik, mert testileg és érzelmileg már nem a társához kötődik, akkor egy olyan belső feszültség alakul ki benne, mely nem felemeli őt, hanem pont az ellenkező irányba viszi el, frusztrálttá teszi. Hűtlenkedése valamilyen hiányt szeretne pótolni. Szexuális töltekezéséhez érzelmek is párosulnak, melyek könnyen szerelembe eséshez vezethetnek. Így az esetek jelentős százalékában szinte kizárhatjuk annak a tényét, hogy pusztán szex miatt lépjen félre.

Ezzel szemben a férfi eltévelyedése nem feltétlenül jelenti kapcsolatának megromlását. A szerelmi légyott mást jelent számára, hamar túllép rajta és nincs utózöngéje. Ezt talán sokan kétségbe vonják, pedig az esetek többségében erről van szó. Ahogy a statisztika is a későbbiekben mutatni fogja, a félrelépők csekély százaléka gondolkodott el azon, hogy elhagyja a párját. A kis “kitérő” után visszatérnek párjukhoz és nem áll szándékukban mélyebb szintekre ereszkedni “cinkostársukkal”.

HŰTLENSÉG – egyszeri vagy többszöri 

A hűtlenség további csoportokra bontásakor két újabb kategóriát kell elkülöníteni egymástól, melyek közt – bár nem annyira élesek a határok, ahogy az előző két csoport esetében – jelentős különbségek vannak, annak ellenére, hogy végeredményben ugyanarról szólnak.

Az egyszeri félrelépőt és a sorozatos elkövetőt nem lenne jogos egy napon említeni. Míg egyikben hatalmas bűntudat munkál, addig a másikban csírájában sem jelenik meg.

Egy jó pár kapcsolatba is “becsúszhat” egy “apró” hiba, ami nem más, mint az együtt töltött évek alatt szépen elhomályosodó rácsodálkozás. A megszokás, a monotónia, az időhiány, a fáradtság, észrevétlenül telepednek rá egy párkapcsolatra és hamar tova tűnik az a ”csillogó szempár”, melyből egykor visszatükröződött az ámulat, hogy „Te jó ég! Milyen nagyszerű ember a párom!” Ez azért veszélyes, mert ahogy gyermekként vágyódtunk szüleink szeretetére és elismerésére, úgy felnőttként már a partnerünk vagy házastársunk csodálatára szomjazunk, és ha ezt otthon nem kapjuk meg, akkor mástól/máshol fogjuk keresni. Így akarva-akaratlanul fel fog bukkanni egy harmadik, például a munkahelyről, aki pontosan érti majd a másik gondolatait és érzelmeit, amihez még egy csillogón szempár is társulni fog. Beszélgetéseiket idővel át-át szövik majd magán illetve intim tartalmú mondatok is és ekkor elindul egy “lavina”. Mikor kapcsolatuk fizikai testet is ölt, akkor hirtelen eltűnik valami, elvész a “tartalom”, melynek helyét már csak egy űr tölti ki. És ekkor ottmarad egy gondolat, hogy ….  “Úristen! Mit tettem!!”.

A másik kategória képviselői – az állandóan “botladozó” emberek –  mellett is jellemzően ott van az a partner, aki a szükséges érzelmi stabilitást biztosítja. Ám mindezzel nem elégszik meg, különböző forrásokból gyűjti be a mindennapjaihoz szükséges visszaigazolásokat, melyek olyanok számára, mint egy falat kenyér. Önbecsülése nem áll szilárd talajon és újra meg újra meg akar merítkezni abban az élményben, melyben el tudja hinni, hogy ő nagyszerű ember és hihetetlenül vonzó is egyben.

GENETIKA?

Az emberek jelentős százaléka vallja, hogy a promiszkuitás genetikailag belénk kódolt. Ezért egy amerikai antropológus, Dr. Helen Fisher, és a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének Igazgatója, Boldogkői Zsolt professzor tanulmányát, illetve meglátását szeretném ismertetni.

Dr. Helen Fisher három agyi rendszert különböztet meg, ami a lust (vágy, libidó, szexuális ösztön), az attraction (vonzalom) és az attachment (kötődés). Ez a hármas rendszer teszi lehetővé, hogy komplex emberi reprodukciós stratégiánk sikerrel működjön. A lust és az attraction nem állandó és változatlan, ezért nem a hosszútávú monogámiára programoz minket. Elmélete alapján biológiai adottság, hogy képesek vagyunk mély érzéseket táplálni egy partner iránt, miközben esetleg valaki másba vagyunk szerelmesek, és többeket kívánunk szexuálisan.

Boldogkői Zsolt professzor a környezeti hatásokról és a genetikai tényezőkről a következőképpen nyilatkozott: “Emberi viselkedésünk a gének kezében van, tetteinket genetikai alapú motivációk irányítják. Persze tévedés lenne azt állítani, hogy a genetikai tényezők megváltoztathatatlanok és végzetszerűek, míg a környezeti könnyen változtatható lenne. A gének nem marionett bábuk és sokszor a környezet is egy nehezen megváltoztatható viselkedést alakít ki. Bár génjeink hűtlenségre sarkallnak bennünket, nem szabad elfelejteni, hogy génjeink mi magunk vagyunk!”

TÖRTÉNELEM

Mai életünk szabadosságához hozzájárult az a műszaki-technikai és tudományos fejlődés, mely a 20. század elejétől új lendületet vett. Ez a fejlődés még inkább felszabadította az embert a régi kötöttségek, hagyományok és legfőképpen a régies erkölcsi normák alól. A liberalizációval látványos változások következtek be a társadalmi együttélés  minden szintjén. A múlt század 60-as, 70-es éveitől divatba jött a szexuális felvilágosító irodalom, a férfi kielégülésének dominanciája túlsúlyos lett és a fogamzásgátlás akadálytalanná vált. Számos pszichológus meghatározó szerepet játszott ezekben a folyamatokban, mint például Alfred C. Kinsey, aki kezdeményezésének tudható be, hogy 1967-ben a homoszexualitást már nem gondolták személyiségzavarnak. Lassanként egyre markánsabbá váltak olyan társadalmi jelenségek, mint a női szerep dominanciája, a külső túlzott felértékelése vagy a félrelépések természetessége, melyek nemhogy nem látszanak gyengülni, de azóta is inkább erősödnek.

A 20. század vége felé bombaként berobbanó Internettel életünk olyan fejezetéhez érkeztünk, amiről nehéz eldönteni, hogy mi több benne, a pozitívum vagy a negatívum. Könnyen válhat nemkívánatos eltévedések és megtévedések forrásává, mely korlátozásában eszköztelenek vagyunk. Nem csak a „felnőtt tartalmak” sebezhetik a személyiséget, hanem az a hozzáállás is, amivel ilyenkor találkozhatunk. Látásmódunk, felfogásunk és értékítéletünk könnyen torzulhat, és egyre távolabb kerülhet a realitástól.

Persze nem szabad azt gondolni, hogy őseink erkölcsösebb életet éltek, inkább – ha lehet azt mondani – társadalmi szinten, természetesebb módon éltek meg és fogadtak el egy igényt, amely mind a ma napig igény. Ez nem más, mint a prostitúció. A 19. század második felétől rendeletekben szabályozták a bordélyházak megnyitását és működését. A „dolgozók” működési igazolványt kaptak, alkalmasságukról a város rendőrkapitánya döntött. Érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy mennyivel jobb volt az intézményesített megoldás, mint a mai álszemérmes rendezetlen állapotok.

STATISZTIKAI ADATOK – Amerika, Anglia 

Pontos adatok közlése e témában azért nagyon nehéz, mert a megcsalások és a házasságon kívüli kapcsolatok, titkos természetüknél fogva, sok esetben sosem derülnek ki.

Egy 2012-ben Amerikában végzet online statisztika kimutatása szerint a megkérdezettek 66%-a gondolja úgy, hogy a szakmai kiállításokon és konferenciákon az emberek megcsalják házastársukat. Az eredmények sokkolóak lettek. 2159-en töltötték ki, ebből 94% úgy gondolta, hogy párkapcsolati szempontból negatív dolgok történnek ilyenkor. Egy szintén amerikai válási statisztikából szerint a nők és férfiak 36%-a beismerte, hogy volt már viszonya munkatárssal és szintén 36%-uk volt már hűtlen üzleti út alatt. A leggyakoribb válóokok közt a 3. helyen szerepel 55%-al a hűtlenség.

Angliában 635 ezer ember bevonásával elkészítették az eddigi legnagyobb felmérést az Illicit Encounters (házas emberek társkereső oldala) segítségével. Az összesítés kimutatta, hogy a legtöbb extramaritális kapcsolat munkahelyen kezdődik és a nők 38.8%-ának, míg a férfiak 30,7%-ának volt már viszonya kollégájával.

ILLÚZIÓ

Egy bimbózó kapcsolat elején férfi és nő olyan illúzió áldozatául esik, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem különbözik egymástól nemi vágyuk. David Buss, evolúciós kutatásairól ismert pszichológus, tanulmányában rámutatott arra, hogy a beleszeretés szakaszában a férfiak tesztoszteron szintje csökken, míg oxitocin szintjük nő, hogy felgyorsuljon a kötődés. Ettől válnak szelídebbé és gyöngédebbé. Ugyanebben az időszakban a nők tesztoszteron szintje megnő, mely fokozza önbizalmukat és rámenősebbek lesznek. Ennek az illúziónak az időszaka 3-9 hónap, majd visszaáll az alapértelmezés, vagyis a férfi szerint a nő frigid, a nőnek pedig meggyőződése, hogy a férfi szexmániás. Ekkor lesz vége sok kapcsolatnak.

A kapcsolatok beindítása és fenntartása nehezebb ma, mint a korábbi generációk idején volt, mert elképesztően sok elvárást támasztunk a másikkal szemben. Az igény és a preferenciák, amit nő és férfi keres egy kapcsolatban több százezer év alatt alakultak ki és alig változtak az őskor óta. Ahogy a híres pszichológus pár, Allan és Barbara Pease mondja, a nő erőforrásokat akar, a férfi pedig szolgáltatásokat.

A társadalom fejlődhetett, de a nők igényei nem fejlődtek. A nők agyi programozása még mindig ugyanazt keresi a férfiakban, amit valaha az ősasszony: olyan férfi kell, aki tehetséges a vadászathoz és akinek erőforrásai vannak, amit hajlandó megosztani a nővel és gyermekeivel.

A férfiak alapvető mértékegysége pedig az, hogy mennyire fiatal, szép és egészséges a nő.

Ha nőnek és férfinak sikerül megértenie a különbségekben rejlő jelentőséget, sikeresen fognak működni kapcsolatukban. Ha viszont folyamatosan összehasonlítják értékeiket, akkor csak konfliktus és boldogtalanság lesz részük.

VISZONY

A viszony kialakulásakor olyan párkapcsolati szakaszba lépünk, mikor már az agy kémiája megváltozik, a nemi vágy lecseng és átlépünk a tartós kapcsolatba. Minden tartós kapcsolatban élő emberben ott lakozik a félelem, hogy társa viszonyt kezd valakivel. Van, hogy olyan ember esik kísértésbe, aki korábban sosem gondolt hűtlenkedésre. Kedvezett az idő, a hely és kínálkozott a lehetőség. Nem kell külön karakter a csaláshoz. Bárkivel megeshet.

A csalfa férfiak és nők aránya lassacskán megegyezik, de a motivációban még mindig nagy eltérések mutatkoznak.

A nőknél a viszony kialakulását némi tervező munka is megelőzi. Számukra a szex nem hajtóerő, hanem érzelmi táplálék, melyhez nem hely, hanem hangulat kell. Akár testiség nélkül is érzelmi ügynek tekintik. Egy 2008-as angol statisztika szerint a nők első indoka viszonyukra a magány volt, és legutolsó helyen szerepelt csak a kellő időben kínálkozó alkalom. Ki akarnak lépni abból a szerepből (feleség, anya, beosztott), melyben mindennapjaikat élik. Ahogy a háztartásbeli asszony, úgy a karrierista nő is ugyanarra vágyik. Arra, hogy más igények is legyenek velük szemben.

Ezzel szemben a férfi agya a teljesítmény és a tett alapján méri az érdemet, ezért nehezen, vagy éppenséggel egyáltalán nem tudja felfogni, miért van szüksége a nőnek a mindennapi szerelmi vallomásra. Rendszerint ott hibázik, hogy miközben megkeresi a kenyérre valót, megjavítja az elromlott dolgokat és elviszi moziba feleségét, úgy érzi megtette a tőle telhetőt. Pedig a dicsérő és elismerő szavak, egy kis figyelmesség és a fontosabb dátumok észben tartása mind azt igazolják a nő számára, hogy szeretik őket. Az esetek jelentős százalékában a különböző szinten lévő szerelmi vágyból fakadóan, háttérbe szorulnak az együttlétek, mellyel a nő nem foglalkozik. A férfi sokszor kielégítetlen marad és előbb-utóbb félre fog lépni. Jelentős negatív hatással bírnak a médiumok, melyeknek köszönhetően a nők igen nagy százaléka szenved buta testképzavarban. Tökéletlenségük állandó hangsúlyozását nem bírják elviselni a férfiak. Még mindig nem értette meg a női nem, hogy nem a testsúly számít, hanem az arányok! Rendszeresen hibáznak abban is, hogy bírálják a férfiakat, mert sok időt és energiát fordítanak munkájukra. Pedig ösztönösen választják maguk mellé az ilyen férfiakat, akik az erőforrások felhalmozására törekednek.

MUNAKHELYI VISZONY 

Dr. Shirley Glass, amerikai pszichológus, kutatási eredményei 1991 és 2000 közt vizsgált időszakban kimutatták, hogy a hűtlen nők 50%-a és a hűtlen férfiak 62%-a vonódott be valamilyen kapcsolatba kollégájával.

A mai munkahelyek számos alkalmat kínálnak extramaritális kapcsolatokra. Kisebb cégeknél, családi vállalkozásoknál a kollégák közelebb kerülnek egymáshoz és nagyszerű barátságok szövődnek, de szerteágazó szerelmi szálak a nagyvállalatoknál várhatók, hisz ott mindig van új munkaerő, más részleg vagy emelet. A teamwork, a gyakori üzleti utak és a túlórák lehetőségekben és kísértésekben gazdagabbak, mint bármikor ezelőtt. A közös munkafolyamatokon és közös célokért dolgozó, egymással sok időt töltő kollégák közt, a nyomasztó stressz hatása alatt észrevétlenül alakulnak ki románcok. A közös kávészünetek és ebédek váratlan fordulatokat tartogatnak. A kölcsönös szimpátia kialakulását a hasonlóság-érzet is segíti, ugyanis mindenféle hosszadalmas magyarázkodás nélkül a kollegák megértik egymást és nem utolsó sorban az azonos iskolai végzettség feltételezi az azonos érdeklődési kört is. Beszédtémájuk már nem csak a munkára fog fokuszálni. A kezdetben ártatlannak tűnő munkával kapcsolatos SMS-ek lassacskán vicces, enyhén flört jellegű színezetet kapnak és máris kezdetét veszi valami, melynek definiálása még se egyikben, se másikban nem konkretizálódott. Bár sok tanulmány állítja, hogy számos esetben olyan emberek válnak hűtlenekké, akik rendezett családi háttérrel bírnak, én mégis azon a véleményen vagyok, hogy abban a kapcsolatban, ahol nincs hiány-érzet, ott nemigen tartom reálisnak a félrelépést, legalábbis nagyon ritka esetnek gondolom. Egy házasságban nem vakságot, hanem hűséget esküszünk, ezért teljesen természetes dolog vonzalmat érezni az ellenkező nem iránt. A probléma akkor lesz valós, ha viselkedésünket az érzelmeink fogják irányítani és ösztönösen cselekszünk, mert ekkor már nemhogy vakságot, de hűséget sem fogadunk.

Egy online marketinggel foglalkozó amerikai vállalat, a  BrandonGaille, saját felmérése alapján elkészítette azoknak a munkaszektoroknak a rangsorát, ahol a leggyakoribb az irodai románc. A megkérdezettek mindegyikének volt kollégájával valamiféle kapcsolata. A lista a következőképpen alakult: 47% Vendéglátóipar, 45% Pénzügy, 43% Logisztika, 40% Informatika,  38% Egészségügy.

A munkahelyi kaland kezdetben a felhők fölé emeli az embert, ami olyan pozitív attitűdöt eredményezhet, mellyel sokkal eredményesebben végezhetjük munkánkat. Az álmos kora reggeli órákban is hajtóerő lesz a bennünk lévő izgalom. Az esetleges túlórázás sem fog akkora gondot jelenteni, mint korábban, ami szintén pozitív visszajelzés lesz főnökünk számára. De akár a külsőt, akár a belső tulajdonságokat tekintve, a kollégák becsapják saját magukat és egymást is. A munkahelyi közegben való megjelenésünk egészen más, mint az otthoni. Hiszen egy munkájában talpraesett és ügyes, minden nap elegáns ruhát viselő férfi kifejezetten vonzó benyomást tud tenni hölgy kollégáira, míg ugyanez a férfi hétvégi kivitelben egy slampos farmerben már lehet kevésbé megnyerő.

A kaland kibontakozásával egyre nehezebb lesz titkolózni, bizonyos határokat betartani vagy akár a szemfüles kollégák tekintete elől elbújni. A pletykák futótűzként terjednek és kevés ember tartózkodik mindennemű szóbeszédtől. Kellemetlenebb szituációba akkor kerülhetünk ha munkahelyi románcunk véget ér. A szárnyra kapott mendemondák és fecsegések közepette kevésbé válik komfortossá az irodai atmoszféra. Hirtelen megváltozik a felállás és annak, aminek kezdetben annyira örültünk és felvillanyozott minket, az kezd kínossá válni. A fennálló helyzet könnyen vezethet teljesítmény csökkenéshez, esetleges munkahely kerüléshez (hirtelen betegszabadság) és kialakulhat egy ellenséges munkahelyi légkör is. A legnagyobb potenciális veszélyt rejtő kaland a felettes és beosztott kapcsolatából fakadhat, mely súlyos konfliktusokat, akár jogi visszaéléseket is tartogathat. Az ilyen típusú kapcsolatokat se egyik, se másik részről nem egyszerű kezelni. A felettes részéről előfordulhat, hogy magán- és szakmai élete közt olyan összeférhetetlenség alakul ki, mely hatással lesz döntéseire, különösképpen azokra, melyek a fizetés emeléssel, előreléptetéssel vagy a feladatok leosztásával kapcsolatosak. Hasonlóan problémás cipőben jár az alkalmazott is. Negatív megítélése elkerülhetetlenné válik és nem fogja tudni bebizonyítani, hogy érdemei alapján jutalmazták. Munkatársaiban egyre jobban felerősödik az ellenszenv és az igazságtalanság, ami tovább gerjeszti az egyenetlen alkalmazotti bánásmód érzését. Esetleges sikereit kollégái folyamatosan próbálják majd aláásni, ami jelentős mértékben fogja befolyásolni munkahelyi hangulatát és teljesítését. Ritka a főnök-beosztott viszony pozitív kimenetele.

Itthon és külföldön is jellemzően minden nagyobb vállalatnál van egy etikai “kódex”, mely megfogalmazza a munkavállalótól elvárt viselkedési formákat. Nagyon érdekes, hogy vannak olyan amerikai keresztény vállalatok, amelyek szigorúan meghatározzák a férfiak és nők munkahelyi életére vonatkozó szabályaikat. Ez egyfajta védelmet nyújt a házasságban élő alkalmazottak számára, hiszen segít kivédeni olyan helyzeteket, melyekben érzelmi vagy fizikai kísértésnek lennének kitéve. Etikai kódexük pár kritériuma: férfi és nő csak egy harmadik fél jelenlétében utazhat egy autóban; telefonon csakis munkával kapcsolatosan beszélhetnek; egyetlen érintkezési forma a kézfogás lehet; nem lehet minden nap ugyanazzal a személlyel ebédelniük; üzleti út esetén másik emeletre kell kérni a szobát és blokkoltatni kell a televízió felnőtt tartalmú csatornáit.

Első olvasásra lehet szokatlannak, idegennek vagy egyszerűen viccesnek tűnhet, talán sokan nem szívesen írnának alá egy olyan munkaszerződést, melynek függelékében ilyen pontok szerepelnek. De miért érezzük magunkat távol ettől a gondolkodásmódtól? E tanulmány megírásakor is folyamatosan szembesültem azzal, hogy mind szakirodalomban, mind pedig statisztikákban és felmérésekben sokkal gazdagabbak a külföldi források, mint a hazaiak. Bár számos tanulmány foglalkozik a munkahelyi viszony témájával, mégis azt mondom, hogy itthon mintha mindez még gyerekcipőben járna. Magyarországon a munka törvénykönyve nem tartalmaz erre vonatkozó szabályokat, ez a téma inkább etikai kérdésnek minősül.

KUTATÁSI EREDMÉNYEK 

Kezdetben úgy gondoltam könnyen el lehet érni egy magas kitöltöttségi számot, de ebben bizony csalódnom kellett. Hiába a névtelen válaszadási lehetőség, hiába az izgalmas kérdések, ha százalékos arányban kellene megbecsülni azok számát, akikhez eljutott a felmérés és ki is töltötték, akkor ez a szám alig érné el a 35-40%-ot. Sokat töprengtem a miértjén, de tulajdonképpen arra jutottam, hogy a magyar lakosság kissé (ál)szemérmes. Több éves multinacionális vállalatnál eltöltött éveimből kiindulva azt feltételeztem, hogy ha egyéb más munkaszektorban nehezebben is, de egy multinacionális nagyvállalat alkalmazottai bátran kitöltik majd, és kellően nyitottak lesznek erre a felmérésre. Sajnálattal tapasztaltam az ellenkezőjét, ami nem vall – a múltban szerzett benyomásaim alapján – a céges kollektívára, ez az elemzésből is kiderült.

A válaszadók 80%-a igennel válaszolt, arra a kérdésre, hogy volt-e már része munkahelyi flörtben és körülbelül 50%-uknak volt szexuális kapcsolata kollegájával. A hűtlenkedő párok motivációja nem más, mint a legjellemzőbb indíték, vagyis az együtt töltött sok idő. Váratlan eredmény volt számomra, hogy utolsó helyre került a szexuális élettel kapcsolatos indítékok. Összesen 6,7% válaszolta, hogy az unalmas szexuális élete miatt ment félre és 2,7% vágyott szexre, amit otthon nem kapott meg. Ez mindenképpen nagyon pozitív eredmény a párkapcsolatok tekintetében, hiszen manapság úton-útfélen szembesülünk, vagyis szembesítenek minket olyan képekkel, melyek hűtlenségre sugallnak. A médiumok üzenetei ellenére úgy tűnik – szerencsére – hogy bár erős az ár sodrása, de még tudunk ellene menni.

Hiába az együtt töltött sok idő, a statisztika szerint mégsem bizalmasok az ”új” partnerrel a hűtlenkedők, ugyanis csak 14,7%-ban osztottak meg olyan információt a másikkal, amelyekről otthon nem beszéltek a párjukkal. A félrelépők 50%-ából 34,7% nem szeretett bele „cinkostársába”. Amellett, hogy nincsen bizalom és szerelem, az esetek többségében az irodai románcok a hely, az alkalom és az idő együttese által nyújtott lehetőség miatt alakultak ki. Ugyan 38,7% úgy gondolta érdemes volt megtenni és a többség (36%) sosem bukott le, a válaszadók 65,3%-a vallja, hogy a megcsalás vagy félrelépés nem természetes emberi tulajdonság és 74,7%-nak az érzelmi megcsalás egyenlő a megcsalással. Ennél a pontnál különös benyomásom volt, mégpedig az őszintétlenség. Valóban az érzelmi megcsalás egyenlő lenne a megcsalással az emberek számára? Őszintén így gondolkodunk? Azt vallom, hogy természetes emberi tulajdonság vonzalmat érezni a másik nem iránt, hisz emberből vagyunk, érzelem és értelem által vezérelt lények. Érdeklődésünket felkeltheti más valaki, akivel nem élünk egy párkapcsolatban, akit talán kevésbé ismerünk, akibe beleképzelünk bizonyos tulajdonságokat, és előfordulhat, hogy kapcsolatunkat kissé átszínezi egy apró flört, de mégsem lépjük át határainkat. Valóban megcsalnánk így is a párunkat? Sok esetben tapasztaltam, hogy mikor embereket kérünk meg, általánosságban alkossanak véleményt, az őszinteség felett valamiféle álerkölcsösség győzedelmeskedik. Ebben az esetben is ehhez hasonló érzésem volt.

A felmérés nem hozott kiugró adatot arra vonatkozóan, hol lelnek egymásra a ”szerelmes párok”. Majdnem megegyező arányban, 22,7%-ban munkahelyi rendezvényen és 29,3%-ban egyéb más alkalmakkor vette kezdetét a munkahelyi románc. Miután véget ért a kaland a válaszadók 18,7%-ának változatlan maradt a kapcsolata, míg a többieknél megegyező arányban (13,3%-13,3%) lett jobb illetve rosszabb párkapcsolata.

Több mint kétszer annyi azoknak a száma, akiknek munkahelyi félrelépése többször megtörtént, mint akiknek csak egyszer, de még így is csekély százalékban (4%) hagyták el jelenlegi párjukat a kalandorok az új kapcsolatért. Arra a kérdésre, hogy gondolatban felmerült-e a szakítás bennük, szintén alacsony százalékban válaszoltak igennel (13,3%).

A FELMÉRÉSBEN SZEREPLŐ TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

KÖVETKEZTETÉSEK

Szexuálterapeuta munkámban is úgy gondolom, hogy a terapeuta egyik legfontosabb tulajdonsága páciensei problémájának maximális elfogadása és megértése. Mindig arra kell törekedni, hogy a ”színfalak” mögé nézzünk, és ne hagyjuk, hogy a tények elsodorjanak minket. Elhamarkodott ítélkezések mentén haladni nem lehet, mert gyakran nagyon komoly dolgok húzódnak a háttérben.
Konklúzióként szeretném továbbra is azt vallani, hogy aki igazán boldog és teljes párkapcsolatban él, nem gondolkodik el más ”utak” keresésén, és szeretném hinni, hogy egy meggyengültnek gondolt házasság sokkal erősebb lábakon áll, melyet egyik vagy másik fél kilengése nem tud azonnal lerombolni; hogy a házasság, mely a társadalom legősibb intézménye és a család, mely a társadalom alapvető értéke, a többség számára még mindig értékek; hogy az emberek elhiszik, hogy sikeres életük záloga 80%-ban attól függ, hogy milyen a házasságuk illetve a párkapcsolatuk; hogy megértik és elfogadják, hogy a szerelem szent szövetségét ketten kötötték,  és ha elromlott, akkor azt ketten rontották el.

Ha párodat csúf hernyónak látod, gondolj arra, hogy benne rejlik a lepkévé válás lehetősége. Mintha ezt mondaná: „Légy türelmes hozzám, Isten még nem fejezett be engem.”

IRODALOMJEGYZÉK

1.  Dr. Rusz Edit, A testiségről őszintén, Jelenetek a szexuálterapeuta rendelőjéből

2. Almási Kitti-A. J.Christian-Csernus Imre-Popper Péter, Miért vagyunk boldogtalanok?, Jaffa Kiadó, 2011.

3. Székely András, A szerelem krónikája, Officina Nova, 1988.

4. Angus McLaren, Szexualitás a 20. században, Osiris Kiadó, 2002.

5. Louann Brizendine, A férfi agy, Libri könyvkiadó, 2012.

6. Dr. Helen Fisher, Why we love? The nature and chemistry of romantic love, Holt Paperbacks, 2004.

7. Dr. Shirley Glass, Not Just Friends, 2004.

8. Allan és Barbara Pease, A férfinak szex kell, a nőnek szerelem, Park Könyvkiadó, 2010.

9. Utah State University, Dr. William H. Doherty: How common is divorce and what are the reasons?

10. Almási Kitti, Hűtlenség… és ami mögötte van, Kulcslyuk Kiadó, 2012.

11. C. G. Jung, Gondolatok a szexualitásról és a szerelemről, Kossuth Kiadó, 2010.

12. Gary Chapman, Egymásra hangolva, Öt szeretetnyelv a házasságban, Harmat Kiadó, 2002.

13. Pál Ferenc, A függőségtől az intimitásig, Vágy élmény kapcsolat, Kulcslyuk Kiadó, 2010.

14. Dr. Szilágyi Vilmos, Szexuálpszichológia, Medicina Könyvkiadó Zrt., 2005

15. Tarr Bence László, Az Örök Élet forrása, Tarandus Kiadó, Férfi és nő, A tökéletes szerelem nyomában, 2011.

Letöltés PDF-ben