A legmenőbb pasi: Főállású Apák

A legtöbb esetben a gyermek megszületése előtt már elkezd beszélgetni a szülőpár arról, hogy a gyermek hány éves korától kerüljön bölcsődébe, vagy kerüljön-e egyáltalán? A leggyakrabban praktikus és egzisztenciális okok alapján dönt a pár úgy, hogy ki maradjon otthon a gyerekkel. De az is felmerülhet, hogy ha több gyermeket terveznek, hogy egyik gyermekkel az anya, a másikkal az apa marad otthon. Amennyiben a szülőpár fontolóra veszi, hogy az apa vállalja az elsődleges gondozói feladatokat a szülési szabadság lejártát követően, úgy általában ezen feladatokat az apa szívesen vállalja.

Ez önmagában egy magas fokú érzelmi intelligenciára és családcentrikus gondolkodásra enged következtetni, hiszen ebben az esetben egy Magyarországon szocializálódott férfi „szembe megy” az alapvetően konzervatív szemléletű társadalom által elvárt férfi szerepekkel. Ezen apák alapvetően belülről fakadóan érzik, hogy ugyanannyira részt kívánnak venni a gyermek körüli teendőkben, mint az anyák. Nem ragaszkodnak a klasszikus férfi-női szerepfelosztáshoz, közös megegyezés alapján, együtt döntenek. Jellemző ezen családoknál, hogy a háztartás vezetését sem a férfi-női szerepek mentén osztják le, hanem konszenzus alapján döntik el, hogy ki milyen feladatokat vállal otthon. Így abszolút előfordulhat, hogy bizonyos női feladatokat a férfi végez, míg akár „tipikus” férfi teendőket a nő. Az is gyakori, hogy ezen családok teljesen rugalmasan állnak hozzá a mindennapi feladatokhoz, azaz lehet, hogy a bevásárlás alapvetően az anya dolga, de ha valami közbejön, vagy másként praktikus, akkor aznap a férfi rendezi ezen feladatokat. Ennek olyan előnye is van, hogy így mindkét fél tisztában van azzal, hogy a háztartásban mire van szükség.

A férfi döntésében szempont lehet még az új szerepben megélt kihívás. Ez ugyan nagy felelősséggel jár, de jó alkalom arra, hogy az apa bizonyíthasson, így erősítve a családi összetartást és megerősítve a férfi magabiztosságát az új, apa szerepében.

Fontos erre a kérdésre távolabbról is rátekinteni, hiszen minden embert nagyban befolyásol, hogy gyermekként milyen környezetben nőtt fel, milyen szülői mintákat látott korábban.
Így, ha a gyermekkel otthon maradó férfi saját gyermekkorában is egy példamutató, kimagaslóan gondoskodó apa mellett nőtt fel, úgy nagy eséllyel maga is hasonló mintát fog követni. Ugyanakkor gyakran az is megfigyelhető, hogy egy rossz apakép ellenére a férfi azért válik érzékenyebbé, gondoskodóbbá saját gyermekével, mert épp azt a szeretetet, amit eredeti családjától mindig hiányolt, saját gyermekének meg akarja adni. Nem akarja, hogy saját gyermeke megélje azt, amit neki kellett. A negatív generációs öröklődések megállításához azonban általában magas önismeret és érzelmi intelligencia szükséges.

Amennyiben a döntés a szülőpár mindkét tagjának konszenzuson alapuló közös elhatározásán alapul, úgy a negatív hatások lényegében kizárhatóak. A gyermek egészséges kognitív és érzelmi fejlődésében nem az játszik szerepet, hogy az elsődleges gondozó milyen nemű, hanem az, hogy mennyire tudja azt az odafigyelést, törődést és biztonságos közeget biztosítani a gyermek számára, ami szükséges ahhoz, hogy mind fizikailag, mind lelkileg egészséges és biztonságosan kötődő felnőtté válhasson a későbbiekben.

Érdekes megfigyelés, hogy az otthon maradó apák gyakran kifejezetten kreatívan oldják meg a felmerülő problémákat és kevésbé stresszelnek egy-egy helyzetben, így jobban el tudják kerülni a túlaggódás negatív következményeit. Talán épp amiatt tudják lazábban venni a nehézségeket, mert nem nehezül rájuk az a társadalmi nyomás, amitől a legtöbb anya szenved – „Én jó anya vagyok?, Biztos nem vagyok jó anya, mert a gyerek még mindig sír!, stb”.

A „főállású apás” családok esetében jól láthatóvá válik egy olyan jelenség, amelyről viszonylag kevés szó esik. Mégpedig az, hogy a gyermek ahhoz a személyhez vonzódik erősebben, aki az elsődleges gondozója. Az anyának egy ilyen helyzetben furcsa lehet, hogy a gyermek az apához húz, de ez egy természetes jelenség és könnyen kiegyenlíthető. Épp emiatt fontos, hogy mindkét szülő részt vegyen a gyermek nevelésében és gondozásában, hiszen így mindkét szülő felé erős kötődés alakul ki.

A családok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy az otthon maradó szülő és a gyermek már-már szimbiotikus kapcsolatot alakít ki, amiből kiszorul a dolgozó fél. Ez a jelenség általában az apákat érinti, akik egy idő után egyre többet kezdenek el dolgozni, hiszen idegennek érzik magukat otthon. A szülőpár eltávolodása egymástól ekkor kezdődik, ami gyakran hűtlenséghez vagy váláshoz vezet. Érdemes emiatt időben lépni és szükség esetén párterapeutát felkeresni.

A „főállású” apákat általában jól fogadja a tágabb környezet, gyakran „menőnek” tűnik a játszótéren feltűnő apuka látványa, de főleg a nők elfogadóbbak, hiszen a gyermeknevelés közös élményük. A férfiak olykor kevésbé elfogadóbbak a Magyarországon új jelenséggel szemben, ami a hazánkra jellemző konzervatív szemléletből következik. Azt azonban látni kell, hogy az otthon maradó apa nem lesz kevésbé férfias, mint a dolgozó társai. A férfiasság megítélésének nem ezen szabad alapulnia. Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy akkor mitől férfias egy férfi? Vajon jó úton jár azzal a társadalom, ha a média által sugallt „macsók” gyakran felszínes szempontjai szerint határozza meg az ideális férfi képet?

 

Szerző: Pakai-Szűcs Réka pszichológus

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.