Y generáció: biztos, hogy annyira nárcisztikusak „ezek a mai fiatalok”?

“Az Y generációt, vagyis a jelenleg nagyjából 20 és 40 év közötti korcsoportot gyakran vádolják nárcisztikus önelégültséggel és empátiahiánnyal. Főként az idősebb korosztályok részéről érkeznek ezek a nem mindig hízelgő észrevételek. De hogyan vélekednek erről maguk az Y-ok? Mekkora része jogos az őket érő kritikáknak, és mennyire tudható be ez a gőgösnek tetsző viselkedés az alacsony önbizalmat palástoló póznak?

Az 1980-2000 között születettekből álló Y generáció sok szempontból szerencsésnek tekinthető. Gyermekkorukban szinte észrevétlenül siklottak át a klasszikus bunkerépítős szabadidő eltöltésből a digitális forradalom technológiai vívmányainak készségszintű használatába. Tudják használni a CD-t, az internetet, és az okostelefont, de közben jó érzéssel tölti el őket, hogy boldog gyerekek voltak, mert a divatos mémeken még felismerik a kazettát és a floppyt, mivel ezek a dolgok is részét képezték a mindennapjaiknak. És képezik ma is, méghozzá továbbfejlesztett, jobb, csúcstechnológiás, mindig hozzáférhető formában, hiszen erről szól a fogyasztói társadalom koncepciójának kiteljesedése – az Y-ok életének másik szerves hozzátartozója.

De mi történik eközben az egyén szintjén? Ennek a generációnak a tagjai valóban annyira önzőek, önelégültek, mint ahogy azt sokan állítják? Valóban igaz rájuk, hogy a saját sorsukon és boldogulásukon kívül semmit sem tartanak igazán fontosnak?

Biztos, hogy annyira nárcisztikusak?

Annak ellenére, hogy Brent Donnellan, a Michigan Állami Egyetem kutatója már 2010-ben megállapította, hogy az 1980-2000 között született Y generáció önteltnek és nárcisztikusnak bélyegzése gyakran nem több puszta sztereotipizálásnál, amelyet minden idősebb generáció hajlamos a fiatalabbakkal szemben elkövetni, a téma újra és újra napirendre kerül az elmúlt években.

Joshua Grubbs, az ohiói Case Western Reserve Egyetem kutatója, aki maga is ennek a generációnak a tagja, szintén alátámasztja Donnellan állítását: legújabb eredményei szerint az Y generáció valóban úgy tekint magára, mint egy, a korábbiaknál individualistább nemzedékre, de ez a különbség nem akkora, mint ahogy azt az idősebbek látják.

Grubbs kérdőíves, valamint online formában végzett felméréséből kiderül, hogy az Y generáció csakugyan nárcisztikusabb, mint a korábbiak, de ők kevésbé tartják magukat annak, mint az idősebbek. A 0-100-ig terjedő skálán a 18-25 év közötti válaszadók 61,4 pontot adtak a saját nárcizmusukra, a 60 éven felüli felnőttekére pedig 38-at. A 60 év körüliek 65,3 pontra értékelték a fiatalok nárcizmusát, míg a sajátjukat 26,5-re.

Mindemellett fontos megemlíteni, hogy az Y generációval kapcsolatban gyakran előkerülő „önelégült”, „öntelt” jelzők a nárcisztikus személyiségre jellemző önimádattól eltérően gyakran kimondottan alacsony önbecsülést takarhatnak, amit tovább súlyosbíthatnak a negatív megnyilvánulások.

Bármit elérhetsz! Vagy mégsem?

Az Y generációt nárcisztikusnak bélyegző kritikák legnagyobb része a baby boomerektől vagy az X generáció idősebb tagjaitól származik, akik tulajdonképpen nem mások, mint az Y-ok szülei. Felnőtté válásukat a szülők a számukra legfontosabb alapigazság sulykolásával kísérték végig: kemény munkával bármit elérhetsz. Az Y generáció szülei élő példaként szolgálnak ezen igazság bizonyítékául, ám tudtukon kívül sajnos egyúttal ellenpéldaként is. Az Y-ok ugyanis a szociális média gyermekei: mindenki élete és sikertörténete nyitott könyv, és ezekben a nyitott könyvekben ritkán szerepel fél élet kemény munkája ugyanazon a munkahelyen, amelynek a megroppant testi-lelki egészség az ára.

Sokkal inkább a nagy ötletek, a villámgyorsan felvirágzó vállalkozások, a hirtelen meggazdagodás korát éljük, és ezek nagy része jellemzően olyan területen történik, ami köszönőviszonyban sincs az illető gondosan megválasztott egyetemi szakjával.

Az én maradandó nyomom a földön egy alkalmazás kényelmesebb felhasználói felülete lesz?

Az Y generáció napjainkban egy sajátos helyzettel szembesül: miközben vágynak arra, hogy „nyomot hagyjanak maguk után”, létrehozzanak valamit, manapság már borzasztóan nehéz valami igazán látványosat vagy maradandót alkotni.

Az Y generáció tagjainak többsége éppen most lépett abba az életkorba, amelyben az életük feléhez közeledve hirtelen úgy érzik, egyre rövidebb az idő, hogy találjanak valamit, ami egyedi, és ami arról árulkodik majd, hogy itt jártak.

Ennek a generációnak azonban – ahogyan ebben az esetben is – a szocializációja során is visszatérő élménye a felismerés, hogy az igazán nagy dolgokról már lemaradtak: a Föld megmentéséhez már túl késő, legfeljebb annyit tehetnek, hogy szelektíven gyűjtik a hulladékot, és készítenek egy képet róla, amit aztán megoszthatnak a Facebook-on (amit egyébként szintén kitalált már valaki, évekkel azelőtt, hogy nekik egyáltalán eszükbe juthatott volna).

Van oka tehát ennek a generációnak is a szorongásra: hiszen egyrészt frusztráltak amiatt, hogy mindenről lemaradnak, plusz, miközben nehéz elérni, hogy létrehozzanak valami eredetit, valami újat, a másodperc törtrésze alatt értesülnek arról, ha ez egy kortársuknak sikerült. Könnyen előfordulhat tehát, hogy az idősebbek szemében nagyképűnek tetsző viselkedés a fenti tényezőkből fakadó szorongást kompenzálja.

Mi lehet a megoldás?

Az önmegvalósítás, az önkiteljesítés természetes motívum, amely néhány éven belül ugyanúgy áthatja majd a Z generáció tagjainak személyiségét, ahogyan most az Y-okét.

Ahelyett, hogy az előző generációkhoz hasonlóan egyszerűen nárcizmusnak tulajdonítanánk ezeket a törekvéseket, érdemes fontolóra venni, milyen útmutatással szolgálhat majd az Y generáció a fiatalabbak számára. Ahhoz, hogy az Y-ok ne boldogtalan nárcisztikus generációként vonuljanak be a történelembe, fontos tudatosítaniuk magukban, hogy a mindennapjaik szerves részét képező szociális média nem a valóság hiteles tükörképe, hanem egy olyan világ, ahol mindenki a legjobb arcát igyekszik megmutatni, amely mögött sokszor nem látszanak a mindennapok küzdelmei, és a kudarcok. Miért ne lehetnének álmaink, amelyekért érdemes dolgozni? Miért mondanánk le valamiről, csupán azért, mert valaha valakinek gyorsabban vagy könnyebben sikerült? Ha a szüleinknek nem is volt teljesen igazuk abban, hogy az Y a legnárcisztikusabb generáció, a kemény munkával kapcsolatban talán nem tévedtek olyan nagyot.”

(Forrás: Herendi Kata – pszichoforyou)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.