A kötődési mintázat szerepe a párkapcsolatokban II. rész

A kötődés minősége, amely lehet biztonságos vagy bizonytalan, alapvetően befolyásolja a gyermek későbbi társas kapcsolatait.

Egy Magyarországon 2004-ben készült kutatás szerint a biztonságosan kötődő óvodások népszerűek a csoportjukban, sok baráti kapcsolatuk van, míg a kötődési jellemzőkben alacsony értéket elérő gyerekek nem tartoznak a kedvelt társak közé, gyakrabban utasítják el őket.

A biztonságosan kötődő gyermekek felnőttként kiegyensúlyozottabbak a társas helyzetekben, amely a párkapcsolatra is igaz. Könnyen teremtenek társas interakciót, könnyebben bíznak meg másokban, az egyedüllétet könnyebben elviselik, pozitív önértékeléssel rendelkeznek, alapvetően optimisták és mind pozitív, mind negatív érzelmeiket megfelelően képesek kontrollálni.

Azon gyermekek, akik a kötődés minősége szempontjából kritikus években túlféltő, elhanyagoló, agresszív vagy érzelmileg sivár közegben nőnek fel, bizonytalan kötődési mintát sajátítanak el, ami későbbi életszakaszukban negatívan befolyásolják társas életminőségüket.

Azon gyermekek, akiket nagy veszteség vagy abúzus ért, felnőttként nem szívesen kerülnek közel másokhoz. Ez nem azt jelenti, hogy nem vágynak bensőséges kapcsolatra, hanem azáltal, hogy nem tudnak bízni másban vagy nem tudnak másra támaszkodni, nehezebben tudnak párkapcsolataikban megnyílni és elengedni magukat. Önmagukat negatívan látják, ezért párjuk pozitív megnyilvánulását sem képesek elfogadni, rossz szándékot feltételeznek. Érzelmeiket nem vagy nagyon nehezen tudják kifejezni és kevesebb intimitást igényelnek.

Az érzelmileg sivár vagy elhanyagoló környezetben felnőtt gyermekek később nem szívesen függnek másoktól és nem szeretik, ha mások tőle függenek. Partnerüket negatívan látják és egyáltalán nem vágynak szoros kapcsolatokra, elköteleződésre. Nem engedik, hogy a túlzott érzelmek megsebezzék őket, ezért inkább elkerülik azokat. Érzelmeiket elnyomják és elutasításra elutasítással reagálnak.

Azon gyermek, aki túlságosan féltő, aggodalmaskodó környezetben él, később szorongóvá válhat. Mivel felnőttként önmagát kevésbé látja értékesnek, ezért szorosan kapaszkodik partnerébe, akitől folyamatos megerősítést vár. Ha nem kapja meg partnerétől a folyamatos figyelmet, a pozitív visszaigazolás, impulzív érzelmi reakcióval reagálhat, amely a partner számára nehezen kezelhető.

A fentiek alapján a legtöbb, amit tehetünk gyermekeinkért az a meleg, bensőséges kapcsolat kialakítása, rengeteg minőségi időtöltés, következetes nevelés, a gyermek sikereinek elismerése és kevesebb túlféltés.

Szerző: Pakai-Szűcs Réka pszichológus

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.