A kötődési mintázat szerepe a párkapcsolatokban I. rész

 

Talán ma már nem kérdés, hogy a szülő-gyermek kapcsolat rendkívül fontos szerepet tölt be a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődésében. A kötődési elmélet szerint a csecsemő veleszületett szükséglete a szoros érzelmi kapcsolat kialakítása az őt gondozó néhány felnőttel.

A korai szülő-csecsemő kötődés minősége hosszú távon befolyásolja a gyermek későbbi bensőséges viszonyainak és társas kapcsolatainak fejlődését. Az első kötődési személy általában az anya, de ez nem szükségszerű, bármilyen gondozó betöltheti ezt a szerepet, aki folyamatosan jelen van a gyermek környezetében.

A szociális kompetencia fejlődésének kiindulópontját a családban átélt élmények adják és sorsdöntő szerepe van az anya-gyermek kapcsolat minőségének. Az első életévben az anya szenzitív, gondoskodó magatartása a csecsemőben az alapvető bizalom, remény átélését idézi elő, míg ellenkező esetben a bizalomhiányt, későbbi életkorokban súlyos pszichopatológiás tüneteket is okozhat.

Az emberi fajra jellemző, vele született szükséglet az egy vagy néhány személyhez fűződő kötődés kialakítása, amely az élet első néhány évében formálódik a szülőkkel való folyamatos interakciós tapasztalatokon keresztül. A szülőnek a csecsemő jelzéseire adott válaszai összegződnek interakciós tapasztalatként és ennek alapján az első életév végére specifikus mentális reprezentációt alakít ki a szülőről, a gondozóval való kapcsolatáról és önmagáról. Az anya-gyermek közötti érzelmi kötelék színvonala befolyásolja a későbbi társas helyzet alakulását is.

Szerző: Pakai-Szűcs Réka pszichológus

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.