A csendes tragédia, amiről senki sem beszél, pedig a mi gyerekeinket is érinti!

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.

Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!

A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:

  • minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,
  • a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,
  • a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,
  • a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.

Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?

– Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.

– Rossz válasz, hogy hát, így születtek.

– Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.

Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek. Tovább

Müller Péter: “Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen”

Túl nagy egóval egy nő alkalmatlan arra, hogy otthont teremtsen, és alkalmatlan rá, hogy egy férfi hazataláljon benne.

Az egót nem negatív értelemben értem, de mindenképpen úgy, mint az alázatra és odaadásra való képtelenséget. Az ilyen nő nem „okuszán” (Japánul a feleséget „okuszán”-nak hívják. Az otthon szívét jelenti, a férfi legbensőbb titkainak tudóját és őrzőjét.) Az „Érted élek” titkos tudata és érzése ott kell, hogy legyen minden jó feleség lelkében! Akkor is, ha sorshivatása önmagáról szól, s elfoglaltsága elemészti minden idejét. Akkor is, ha nem talál senki méltót arra, hogy odaadja magát, és egész életében csak keres, keres, de nem talál senkit. Sok remek és csodálatos nőről éreztem már, hogy minden becsülésem, sőt szerelmem ellenére élni nem tudnék vele. És magamon mérem le, a saját érzéseimen, hogy mások is így lehettek vele. Azért van egyedül…

Forrás: life.hu

Müller Péter: “Nő nélkül mi, férfiak, hajléktalanok vagyunk”

Nő nélkül mi, férfiak, hajléktalanok vagyunk. Manapság megtanulunk egyedül, nő nélkül élni, de ilyenkor csak lakásunk van, nem otthonunk.

Szándékosan mondom így, mint egy önvallomást. Ezt mi, férfiak, mindannyian tudjuk. Japánul a feleséget úgy hívják: „okuszán”. Ez az otthon szívét, középpontját jelenti, a férfi legbensőbb titkainak tudóját és őrzőjét. Nincs olyan jó barát, aki ezt ismerné, vagy aki ezt megteremthetné. Magányos férfi csak lakik valahol, kastélyban, villában vagy tanyán, mindegy.

Hiába tud sütni, főzni, mosni, vasalni, befőzni és takarítani. Valaki hiányzik az életéből. Ezt mindenki azonnal érzi, aki egy magányos férfi lakásába belép. Akkor is, ha most hagyták el, akkor is, ha régen, akkor is, ha sohase volt senkije. Valaki hiányzik innen!

Forrás: life.hu

Döntés kérdése!

Rengeteg nő és férfi panaszkodik a szexuális életükben jelentkező hiányokról. Vannak férfiak, akik keveslik együttléteik számát, és vannak nők, akik úgy érzik párjuk nem tudja megtalálni a hozzájuk vezető utat. Nem találják a közös hangot, nem tudnak egymásnak örömet szerezni. A nő nem érti mit mond a férfi és a férfi nem érti mit mond a nő. Az évek múlásával szép lassan elkezdenek távolodni egymástól, esetleg máshol keresni boldogságukat.

Pedig ha odafigyelnének és meghallanák mit mond a másik megértenék ki hol “hibázik”. Persze a “kapok”, sosem jön az “adok” nélkül. Eleinte semmi sem jön természetesen, mindenre rá kell hangolódni, amihez nélkülözhetetlen a kitartás. Tovább

És mi ebből a mi jutalmunk?

A közös tevékenységek egyik előnye, hogy emlékezetünkben elraktározódnak, s gondolatban újra és újra visszatérhetünk hozzájuk. Életre szóló élményt jelenthet egy hajnali tengerparti séta. Szívesen gondolunk vissza a közös síelésekre, a vidámparki mulatságra, a koncertekre, a katedrálisokra, és arra, amikor biciklizés közben megálltunk egy szép vízesés alatt. Ezek a szeretet emlékei, különösen annak, akinek a “minőségi idő” a szeretetnyelve.

De kinek van erre ideje a munkahelyi és egyéb kötelezettségek mellett? Mindenkinek, aki az ebédre és vacsorára tud időt szakítani. Hiszen éppolyan fontos az egészséges házassághoz, mint az étkezések a testi egészséghez. Nehéz megoldani? Gondos tervezést igényel? Természetesen. Azt jelenti, hogy fel kell áldoznunk bizonyos egyéni kedvtelésünket? Meglehet. Azzal jár, hogy olyan dolgokban is részt veszünk, ami számunkra nem különösebben vonzó? Előfordulhat. Megéri? Kétségtelenül. És mi a jutalmunk? Az öröm, hogy társunk érzi a szeretetünket, mert megtanultuk ezt az ő szeretetnyelvén kifejezni.

(Részlet Gary Chapman Egymásra hangolva c. könyvéből)

Vállalj felelősséget a hozzáállásodért!

“Úgy 4-5 éve lehettünk házasok a feleségemmel, Margarettel, amikor elmentünk egy lelkipásztorok számára rendezett konferenciára, ahol meghívott előadóként szerepeltem. Margaret is elfogadott egy felkérést, hogy tartson egy kiscsoportos interaktív előadást feleségek számára. Margaretnek a nyílvános felszólalás nem akkora szenvedélye, mint nekem, jó munkát végez ugyan, de korántsem élvezi annyira. Szerettem volna támogatást nyújtani neki, úgyhogy részt vettem az előadásán. A hallgatói kérdések feltevésekor egy nő felállt, és megkérdezte:

– Boldoggá tesz téged John?

Be kell vallanom, már alig vártam Margaret válaszát. Figyelmes férj vagyok, és mélységesem szeretem a feleségemet. Vajon miféle dícséretekkel fog elhalmozni? Tovább

Baj van a gyerekekkel, megkongatta a vészharangot egy óvodai orvosnő

Több szakember is figyelmeztet.

Ugrásszerűen megnőtt az elmúlt öt évben azoknak a két-három éves gyermekeknek a száma Franciaországban, akik a tabletek és okostelefonok intenzív használata miatt viselkedészavarokkal küzdenek. Erre figyelmeztet több francia szakember, akik országos megelőzési programot sürgetnek.

A vészharangot egy, a gyermekek védelmére szakosodott, elsősorban Párizs környéki óvodákban dolgozó orvosnő kongatta meg, aki saját tapasztalata alapján azt állítja, körzetében az elmúlt öt évben hatszorosára nőtt azoknak a két-három éves gyermekeknek a száma, akiken komoly viselkedés- vagy figyelemzavar mutatkozik az óvodákban és iskolákban, esetleg jelentős beilleszkedési problémákkal küzdenek.

Anne-Lise Ducanda az egyes esetek összehasonlítását követően jutott arra a következtetésre, hogy ezeket a zavarokat a képernyők túlzott használata okozza. Az általa megvizsgált gyermekek napi hat órát is eltöltenek egy-egy tablet vagy okostelefon előtt, és van olyan csemete, aki nem képes ugyan sem beszélni, sem néhány játékkockát egymásra rakni, de tabletjére le tudja tölteni az aktuális videójátékot.

A helyzet súlyosságának illusztrálására Anne-Lise Ducanda egy kisfiú esetét mesélte el, aki 18 hónapos korában kapta ajándékba az első tabletjét, és aki egy idő után e kütyü nélkül otthon sem enni, sem elaludni nem volt hajlandó.

A szülők eleinte még büszkék is voltak csemetéjükre, hiszen az általa nézett videóknak köszönhetően néhány angol szót is megtanult, a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, amikor másfél évvel később iskolába ment.

A tanítók szerint a három éves kisfiú teljesen aszociálisan viselkedett, nem válaszolt a neki föltett kérdésekre, gyakran üresen bámult maga elé, képtelen volt egy helyben maradni és semmilyen tevékenységben sem volt hajlandó részt venni. Más gyermekeknél gyakori dühkitörésekről számolnak be a pedagógusok, egy logopédus pedig azt állítja, egyre több olyan hároméves, rendszeresen tabletező gyermekkel találkozik, akiknek a szókincse elképesztően kicsi, olykor alig tizenöt szóból áll.

Új “cumi”

Anne-Lise Ducanda szerint a tabletek és az okostelefonok újfajta „cumikként” működnek, amelyekkel a gyermekek csendben maradnak, nem zavarják a felnőtteket, ám ez a jelenség passzív, megfogalmazása szerint képernyő-gyermekeket” eredményez. Az orvosnő szerint a túlzott képernyőzés autista típusú magatartásokhoz vezet, és ezt az orvosok egyre gyakrabban tekintik valóságos autizmusnak.

Az egyre szélesebb rétegeket érintő jelenség miatt aggódó szakértők, pedagógusok nemrég aláírásgyűjtésbe kezdtek, el akarják érni ugyanis, hogy Emanuel Macron újonnan megválasztott államfő indítson országos figyelemfelkeltő kampányt az ügyben.

A probléma kapcsán többen egy, néhány éve az amerikai sajtóban megjelent és a francia média által is felkapott cikkre emlékeztetnek. Ebből a nagyközönség megtudhatta, hogy az amerikai Szilícium-völgy legsikeresebb cégeinek vezetői vasszigorral tiltják el gyermekeiket a tabletek, az okostelefonok, és általában mindenféle képernyő használatától, és előszeretettel járatják őket alternatív, például Waldorf iskolákba.

Hogy miért? A Google, az Apple, a Twitter, a Yahoo vagy az E-Bay vezetői, fejlesztői, mérnökei tapasztalatból tudják: e masinák használata károsítja a gyermekek kreativitását, gyengíti összpontosításukat és akadályozza őket a társas érintkezésben.

Forrás: InfoRádió / S. Ráduly János (Franciaroszág)