Kötődés minőségének vizsgálata gyermekeknél

Az anyához való viszonyulásuk alapján a gyerekeket 2 típusba sorolják.

Az évek során tudósok által továbbfinomított kötődéselmélet atyja John Bowlby, angol pszichiáter, aki a kötődés fontosságára és annak hiányára hívta fel a figyelmet a ‘ 60-as évek végén. Elmélete szerint az anya és gyermeke között kialakuló kötődés alapvető és önálló késztetés (vagyis nem a táplálkozással kapcsolatos, mint azt korábban gondolták), mely elősorban az utód túlélését szolgálja.Ha az anya a mindennapokban megfelelő biztonságot nyújt a gyereknek, felismeri és kielégíti annak szükségleteit, képes megnyugtatni őt, akkor az a gyerek felnőtt korában is biztonságosan kötődő ember lesz. De az az anya, aki gyakran elutasító, érzelmileg instabil, kiszámíthatatlan, nem tudja a gyereket megnyugtatni, az jó eséllyel kötődési nehézségekkel küzdő gyereket fog felnevelni.

A kötődés minőségét a 12-18 hónapos gyerekeknél egy speciális kötődési interakciós helyzetben állapítják meg. Így meg lehet vizsgálni, mennyire stabil a kötődési mintázat, és megtudhatjuk, hogy egy ma egyéves gyermek hogyan kötődik 20 éves korában. A vizsgálat során a gyerek egy számára ismeretlen helyiségbe édesanyjával érkezik meg, majd felfedezi a szobában lévő játékokat. Pár perc múlva az anya kimegy, majd visszatér, miközben a vizsgálatvezető figyeli a gyerek viselkedését és az anyának a gyerek felé közvetített kommunikációját is. A biztonságosan kötődő gyerek ebben a helyzetben az anya eltűnésére nyugtalansággal, esetleg sírással reagál, és az “idegen ember”, a vizsgálatvezető nem képes őt megnyugtatni. Mikor az anya visszatér, a gyerek láthatóan örül.

A nem biztonságosan kötődő gyerek viszont nem reagál az anya kimenetelére, visszajövetelére, vagy éppen hogy nagyon heves reakciója lesz mindkét esetben. Van olyan gyerek, aki ilyenkor elkezdi ütni a fejét, csapkodja a játékokat, vagy egész egyszerűen megdermed és minden közömbössé válik a számára.

Ezeket a vizsgálatokat fél, egy évvel később is megismétlik, és azt tapasztalják, hogy a kötődési magatartási jellemzők szinte semmit sem változnak az idő során. Az első élmények ugyanis maradandóan határozzák meg későbbi kötődéseinket. Ezek az élmények belsővé válva elraktározódnak, ún. belső kötődési munkamodellt hoznak létre. A gyerek pedig ezt tanulja meg, és ez lesz a későbbi, másokkal létrehozott kapcsolatok mintája.”

Forrás: Szekeres Andrea – Dívány beszélgetések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.