A párkapcsolat olyan, mint egy barátság

“A világon minden ember idegen. Ha azt akarja, hogy legyen barátja, meg kell mozdulnia, és össze kell barátkoznia valakivel.”

Ha jobban belegondulunk baráti kapcsolataink és párkapcsolataink közt észrevehetünk egy elég erőteljes párhuzamot. Ahhoz, hogy mély, őszinte és tartós barátságokat alakítsunk ki, két dolog elengedhetetlen, az idő és az energia. Nem elég csupán a megfelelő emberekkel találkoznunk.

Lassan, sok türelemmel, érzékenységgel és odaadással tudunk csak jó barátságokra szert tenni. Érdekes, hogy igazi barátságaink gyermekkorban köttetnek és felnőttként már egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés igaz barátságot kötünk. Akkor beszélhetünk igaz barátságról mikor fájdalmunkat, bánatunkat és örömünket a legnagyobb őszinteséggel megoszthajuk a másikkal, mindenféle szépítés és ködösítés nélkül. Nem kell megjátszani magunkat, nem kell “egy kicsit máshogyan” mesélni, hanem kendőzetlen őszinteséggel adhatjuk önmagunkat. Ezekből a barátokból az ember életében bizony kevés van és igazán szerencsés az az ember, aki elmondhatja, hogy bizony neki van egy-két ilyen barátja. Ezek a kapcsolatok a valódi nagybetűs barátságok. De mégis miért van, hogy gyermekkorban olyan könnyen tudunk jó barátságokat kialakítani? Voltaképpen a magyarázat egyszerű. Gyermekként még sokkal inkább tudunk hinni, de mindenekelőtt bízni a másikban. Érzelmileg jelen vagyunk a kapcsolatban. A másik fájdalmát fájdalommal, örömét örömmel éljük meg. Amikor megöleljük a másikat érezzük a szorítást benne, érezzük az összetartozást. Nem félünk kimutatni semmit sem. Nem gondolkodunk előre, hogy mi lesz ha megmutatom valós arcomat? Mi lesz ha őszintén vállalom az érzéseimet? Nincsen “Mi lesz ha…?”! És ebből a “minden mentes” őszinte állapotból születnek az igaz barátságok, melyek megtartása egész életünk során sok időt és energiát igényel.

Ha jobban belegondolunk ez teljes egészében igaz párkapcsolatainkra is. Ha nem ereszkedünk bele érzelmileg, ha gátakat szabunk gondolatainknak és érzelmeinknek, akkor gátakat állítunk saját boldogságunk elé is. Senki sem szeretne csalódni és fájdalmat érezni. De ha nem nyitod ki szíved a másikra, akkor miért várnád, hogy a másik kinyissa rád?! Bizony nem könnyű, de bízni kell! És nem játszani! És nem rejtőzködni! Merj önmagad lenni! Merd megélni azt, ami benned van. Merj bátornak lenni! Ha csalódás lesz részed, az megtörténik akkor is, ha játszottál. Ha nem kockáztatsz, sosem fogod megtudni miről maradtál le.

Molnár-Péczely Olga

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.