Megbotlottam. Igen, egyszer félreléptem.

Azokat a nőket és férfiakat, akik életükben egyszer léptek félre, rendszerint nem a pillanatnyi öröm, szexuális élmény vezérelte, hiszen párkapcsolatukra jellemző a monogámia, erős és biztonságos alapokon nyugszik. Egyetlen hiba “csúszott” be, és ez pedig nem más, mint az együtt töltött évek alatt szépen elhomályosodó “ámulat”, mellyel kapcsolatuk elején oly sokszor kitüntették a másikat. A csillogó szempár, mellyel régen egymásra néztek, mintha megfakult volna.

Legegyszerűbb példa erre egy kisgyermekes család, ahol a férj egyedüli pénzkeresőként sokat dolgozik, a feleség pedig otthon van gyermekükkel. Hamar odavész az egymásra való odafigyelés. A nőt elsodorják a gyermekkel kapcsolatos teendők, nem beszélve a háztartásról, míg a férfi élete hellyel-közel változatlan maradt, ami a napközbeni órákat illeti. A hazaérkező férfi még lelkesedéssel mesélne munkahelyi feladatairól, de az estére elfáradt feleségnek már nehéz  férje beszámolóit lelkesedéssel hallgatni és bár örül sikereinek, de kiveszett belőle az a fajta ámulat, hogy ,,Igen, szuper pasi a férjem!’’. Pedig ez kell a férfiaknak! Ahogy gyermekként vágyódtunk szüleink szeretetére és elismerésére, úgy felnőttként már a partnerünk vagy házastársunk csodálatára szomjazunk, és ha ezt otthon nem kapjuk meg, akkor mástól/máshol fogjuk keresni. Ezért válnak veszélyessé az ilyen élethelyzetek. Így akarva-akaratlanul fel fog bukkanni egy harmadik, jelen esetben egy nő a munkahelyről, kinél a férj újra felfedezheti a rég nem tapasztalt ”ámulatot”. Az idő múlásával a férjben egyre inkább megerősödik majd a gondolat, hogy a harmadik a társam, hisz pontosan érti miről beszél, megérti gondolatait, érzelmeit és még az áhított “ámulatot” is megkapja. Egyre inkább kiszorul majd a feleség a férj életéből, hisz már más személy lett a “bizalmasa”. A férj és kolléganője  közti kapcsolat lassan de változni kezd. A munkahelyi témákat át-át szövik magán jellegű, esetleg intim tartalmú mondatok is. És ekkor elindul a ”lavina”… ember legyen a talpán ki megállítja. Mikor kapcsolatuk végre “beteljesedik” hirtelen eltűnik valami, elvész a “tartalom”, melynek helyét már csak egy űr tölti majd ki. És ekkor ott marad a férj egy gondolattal, hogy ”Úristen! Mit tettem!!”.

Az ilyen típusú félrelépőket nem lehet csak úgy felcímkézni, hogy hűtlen, és aki egyszer megtette, az többször is megfogja, mert nem lenne jogos. Hatalmas bűntudat munkál benne, amit nem csak kizárólag felesége iránt érez, hanem gyermekei iránt is. Nagy valószínűséggel többször nem teszi meg.

Molnár-Péczely Olga

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.